Rólunk írták

Lónyai László interjúja - B.O.S.S. BUSINESS - 2002.04.25

Fülbemászó szó

A nyelvoktatás gyermekágyi láza. Több mint tíz évvel ezelőtt egy hirdetésben nyelvtudást ígértek erőfeszítés nélkül, relaxációs módszerrel. Kipróbáltam: speciális szemüveg került rám, kaptam egy fejhallgatót és egy különleges magnót, ami akkor indult, amikor már majdnem elaludtam. Nagy meglepetésemre egy hónap alatt több mint kétezer angol szót, kifejezést tanultam meg. Most dr. Makara Györggyel, a Relaxa-módszer hazai úttörőjével, a Villám-módszer kifejlesztőjével beszélgettünk.

Nagyon utálnak a nyelvtanárok?

- Nem szeret mindenki, de ez , azt hiszem, természetes. Te mit éreznél a helyükben, ha valaki, aki ráadásul nem is diplomás nyelvtanár, azt mondja, hogy a hagyományos nyelvoktatás többet árt, mint használ?

- Nem lennék boldog, de elgondolkoznék rajtra.

- A nyelvtanárok egy része is hasonlóan van vele, de többségük ma még fütyül rám, és teszi dolgát: tanít és hárít. Ez az egész Semmelweis Ignác történetére hasonlít. Több mint százötven évvel ezelőtt a gazdag polgárokat fogadó bécsi szülészeti klinikán feltűnően sokan haltak meg gyermekágyi lázban, míg a szegények klinikáján szinte senki. Ahogyan ez lenni szokott, kitaláltak mindenféle magyarázatot, csak az igazságot nem hitték el. Azt, hogy a fertőzést a boncteremből érkező medikusok terjesztették, akik fertőtlenítő kézmosás nélkül vizsgálták a szülő nőket. Persze, csak a gazdagabbakat, mert nekik akartak segíteni, és éppen a segítő kéz hozta a bajt. Semmelweis rátalált a megoldásra, a fertőtlenítő kézmosásra, de nem hittek neki. Hosszú évtizedek teletek el, és nagyon sokan haltak meg, mire hajlandók lettek az orvosok változtatni a szokásaikon, s rendesen kezet mostak vizsgálat előtt.

– Mi köze ennek a nyelvtanuláshoz?

- Kísérteties az analógia. Cseréld ki az orvost nyelvtanárra, és nézd, mivel és miként „ fertőzi meg” fogantatáskor az idegennyelv-tudást a nyelvtanítás! Itt két „ fertőzési folyamatot” is láthatunk. A szavakat, nyelvtani szabályokat, mondatstruktúrákat tanító és bennük szavakat cserélgettető nyelvtanítás olyan szokással – a tudatos figyelmet igénylő mondatszerkesztéssel – fertőzi meg” a még meg sem fogant nyelvtudást és nyelvhasználatot, amelytől aztán nagyon nehéz megszabadulni. Így születik az a látszatnyelvtudás, ami remekül működik a nyelvórán és a nyelvvizsgán is , de csődöt mond az éles helyzetekben. Nevezhetjük ezt a „ nyelvtanulás gyermekágyi lázának „ is, hiszen a bajt, bizony, maga a nyelvtanítás idézi elő, miként Semmelweis korában az akkori orvoslás terjesztette a gyermekágyi láz kórokozóját.


Ki érti az élő nyelvet?

- Ez a helyzet az általad kifejlesztett "Villám-módszerrel" is?

- Van hasonlóság. A nyelviskolák egymással versengve kínálják a tudást, különféle módszerekkel próbálkoznak, de az eredmény kiábrándító. Óriási a lemorzsolódás, de akik végigjárják az iskolát, sőt sikeres nyelvvizsgát tesznek, többségükben azok sem kapnak használható nyelvtudást. „
" Tíz évembe telt, mire egy élő angolt meg tudtam érteni" -mondta az egyik angoltanárnőnk. Beszéltem egy franciatanárnővel, aki Franciaországba ment férjhez. "A született franciák egy számomra új, szinte ismeretlen nyelven társalogtak. Majdnem tíz évig tartott, mire megszabadultam a nyelvtani tökéletességre való törekvés belém oltott görcseitől."
Gondolom, te is tudsz olyan példát, amikor valaki évtizedes külföldi tartózkodás után megbukott a Rigó utcai nyelvvizsgán, mert nem a vizsgán megkívánt nyelvet beszélte.

- A példákkal nehéz lenne vitatkozni, de mi a baj a konzervatív nyelvoktatással?

- Mielőtt válaszolnék, nézzük, hogyan tanulja meg az anyanyelvét egy gyermek. Már csecsemőkorban kommunikál, mosollyal, sírással, kinyújtott kézzel, elfordított fejjel. Utána jönnek az első egy szótagra redukált szavak, a "ké" a kérek helyett, "pő" a cipő helyett, majd az egyszavas mondatok, utasítások: anya, apa, add, csoki, nem, és így tovább. Ám mindezt megelőzi a minden nyelvtudások alapja, a beszédértés.
A gyerek rengeteget ért, és nagyon keveset produkál. És ezzel a kevéssel is egészen jól eléri, amit akar, és a sikerélmény további tanulásra ösztönzi. Figyeli a felnőttek beszédét, megfejti, utánozza, és két-három éves korában jól, öt-hat éves korára lényegében hibátlanul beszél, ha a környezetétől is ezt hallja. Fogalma sincs igéről, főnévről, nyelvtani szabályokról, ösztönösen jól használ minden szerkezetet. Mire iskolába kerül, tökéletesen ismeri az élő nyelvet, és akkor kezdi a rendszerezést, azaz az írást, és meglehet, akkor még teljesen feleslegesen a nyelvtan tanulást is.

Ezzel szemben a nyelviskolák azonnali kommunikációt erőltetnek a tanulóra – tudatos nyelvtani mondatszerkesztéssel, holott ilyesmi soha nincs az élőbeszédben. Ráadásul a „ tanfolyami nyelv” óhatatlanul nyelvidegen lüktetésű, ritmus- és hangsúlyhibákkal terhes. Márpedig a „ klasszikus” nyelvoktatás egymás jelenlétében, gyakran éppen egymással beszélteti a tanulókat, akik egymástól rossz kiejtést, hibás intonációt hallanak, és ez rögzül bennük.
Ez a későbbiekben sokáig akadályozza az anyanyelvi beszélők megértését.

Éppen ezért sok iskola anyanyelvi tanárokkal tanít. Az ő kiejtésükkel, ritmusukkal nem lehet baj. Azzal nincs is , csak a tanulótársakéval. Persze, ha Londonban teszik ezt vele, ott sebaj, annyiféle a tanulótárs, de itthon?! Mit ért meg abból egy kezdő, ha rögtön elkezdenek vele, mondjuk angolul beszélni? Nyilván semmit. De ő nem kisgyerek, akivel a türelmes szülők foglalkoznak, hanem felnőtt, akit meghatározott idő alatt „kell” megtanítani a nyelvre. Ezért tankönyvet kap, ahol megpróbálják elmagyarázni a nyelvtani szerkezeteket, házi feladatot adnak, amelyben mondatokat íratnak vele. Tehát ez a módszer kevésbé fertőz, de ezzel sem tanulja meg a nyelvet,

- Akkor térjünk rá a "Villám"-ra. Neked doktori címed van, de nem nyelvészetből, hanem műszaki tudományokból. Honnan veszed a bátorságot, hogy új módszert javasolj a nyelvtanulásra? –

- Csaknem tizenöt év kutatás tapasztalataiból. Annak idején hallottam a relaxációs tanulásról, olvastam az alva tanulásról, és a relaxopédia eredményei nagyon megragadtak. Rátaláltam a SITA-rendszerre, amit a Bundeswehr is alkalmazott: a tanuló relaxált, úgynevezett alfa-állapotban hallgatta a magnót, és ezt egészítette ki a tanári foglalkozás. Felkeltette az érdeklődésemet a tanulás mechanizmusa, és elkezdtem kutatni, miként tanul meg egy nyelvet az ember.
Óriási előny volt, hogy műszaki vagyok, és nem nyelvtanár, mert így nem befolyásoltak előítéletek.
Az teljesen egyértelmű volt, hogy az agyban lezajló tanulási folyamatokat kell vizsgálnom, ezért elolvastam mindent, ami ezzel foglalkozott. A bátyám is segített, aki agykutató. Pár év múlva kezdtem rájönni, hogyan működik mindez, de a döntő mozzanat az alvás szerepének felismerése volt.

Ugye, ismered azt a mondást, hogy "aludjunk rá egyet!"
Ezt olyankor mondjuk, amikor nem tudunk eldönteni valamit, és az esetek többségében másnapra tudjuk a megoldást. Valami ilyesmi lett a „ Villám” módszer szinte hihetetlen hatásfokának alapja. Az agy rendszerez. Ezt azért nem teljesen értem. Pedig egyszerű. Egy 1994-ben készült tanulmány szerint az agy az alvás során az új információkat automatikusan hozzáépíti a világról meglévő egységes tudásképhez. Automatikusan. Anélkül, hogy bármit tennünk kellett volna érte. Ezért. ha aludtunk egyet a problémánkra, másnap könnyebben tudjuk megoldani.

Ebből fakadt az ötlet: új és új információkat adjunk naponta a nyelvtanulóknak, hogy legyen mit hozzáépíteni alvásról alvásra a meglévő tudáshoz. És bízzuk erre az automatizmusra, hogy az újat hozzáépítse a meglévőhöz.

- Merész gondolat. Nem csodálom, hogy azok a nyelvtanárok, akik öt éven át a feladatokra, a nyelvtanra, a gyakorlásra épülő metodikát tanulták, frászt kaptak az ötlettől.

- Szerencsére nem mindegyikük. Sokan segítettek az anyagok kialakításában, a kísérletekben. A gyermek magából a megértett nyelvből, önerejével, megérzéseire, sejtéseire hagyatkozva kezdi megfejteni és megismerni anyanyelvét. Ez - talán csak a legsúlyosabb szellemi fogyatékosok kivételével- mindenkinek sikerül. Saját közléssel csak később próbálkozik, mire beérik „ anyanyelvi” tudása. S azt magától értetődő könnyedséggel alkalmazza. A természetes nyelvtanulás velünk született képességét felnőttkorban is lehet - és érdemes is - aktivizálni. Csupán a tananyagot és a tanulás-tanítás módszereit kell a célnak megfelelően alakítani.

- Ez mennyiben hasonlít arra, ahogyan kisgyermekként tanultunk beszélni?

- A gyerekek nem egymástól, hanem a szülőktől tanulják az anyanyelvet, tehát a nyelvtanulók először nálunk is csak „ tiszta forrásból”, anyanyelvi beszélőkkel készített hangfelvételekből tanulnak. A kezdők így se csoporttársaiktól, se tanáraiktól nem hallanak „ fertőző” hibás kiejtést, mondatokat. A nyelvtanuló kezdetben egyáltalán ne szerkesszen önmagától mondatokat, amíg amúgy is képtelen rá. S ezért nem is kell neki fejest ugrania a szabad kommunikáció mélyvizébe.
Ehelyett „ nyelvi fürdőt” vesznek, azaz kazettán élő nyelvi szöveget hallgatnak.

Lényeges újítás, hogy a Villám-kazettákon minden mondat jelentése előbb elhangzik magyarul is. Nincs tehát szükségünk sem előzetes szóismeretre, sem előzetes nyelvtani tudásra, hogy megértsünk bármilyen szöveget. A szövegek nem csak jelen idejű tőmondatok, hiszen a kisgyermekhez sem így szólunk. Azonnal van jövő- és múlt idő, feltételes mód, stb. Ráadásul ezt nem kell azonnal megjegyezni, sőt a kazettát nem is szabad még egyszer meghallgatni.

Már említettem, hogy a közelmúlt agykutatási eredményei szerint a frissen szerzett tudás feldolgozása és rögzítése az alvás álomperiódusában zajlik. Ennek nyomán mi kipróbáltuk, hogy mennyi új nyelvi élménnyel képes az emberi agy az alvások során megbirkózni, és az eredmény meglepő felfedezésnek bizonyult. Akár napi 6-8 órányi új, idegen nyelvi élmény is képesek vagyunk befogadni, és maradandóan feldolgozni.
Ezért nem javasoljuk, hogy a nyelvtanulók az egyre újabb és újabb kazetták meghallgatása helyett egy-egy napon ugyanannak a tanító kazettának többszöri maghallgatására vesztegessék energiájukat és idejüket. A már konszolidálódott tudásra való többszöri, lépcsőzetes visszatérés pedig még tovább növeli a tanulás hatásfokát.

Mi jöhet még?

–De mi lesz az írással és az olvasással?

- A nyelvek jó részénél másként mondjuk, mint írjuk. – Ezt sem felejtettük el. A „ Villám”-rendszer végére a tanulók nem csak beszélnek, hanem írnak, olvasnak, és önálló szö9vegeket is előállítanak. Sőt, még a nyelvtant is megtanulják.

-Mindez csak a magyarok nyelvtanítására használható?

- Bármilyen nyelvre jó, hiszen az emberek agya mindenütt egyformán működik. Sőt, nem csak az embereknél lehet alkalmazni.

- Hanem még hol?

- A fejlettebb állatoknál is. De ebbe most ne menjünk bele, mert ez még csak elmélet. Nekik természetesen nem kazettát játszunk le, de már kigondoltam azt a módszert, amivel mondjuk egy kutyát meg lehet tanítani arra, hogy a mainál nagyságrendekkel magasabb szinten kommunikáljon kutyatársával és velünk is. De ezt előbb még ki kell próbálni. Remélem, akad olyan kutató, aki elvégzi ezt a kísérletet.