Rólunk írták

Magyar Épületgépészet - szaklap - 8/2004. szám. (Épületgépészeti Kiadó Kft. Budapest) 

Nyelvérzék és nyelvtanulási kudarcok nyomában 

Utópia vagy realitás? 

Mészáros Ferenc interjúja dr. Makara Györggyel

„A titok annyi, hogy megváltoztattuk a nyelvtanulási szokásokat – teljesen.” – mondja, mondta személyesen a televízióból a sokat vetített „Használható nyelvtudás, ha sürgős, akár 14 nap alatt.” - reklámjában. Arcát adva felelősséget is vállal a kijelentéséért. De mihez képest mit változtattak meg, és miért? Miért kell mindent teljesen megváltoztatni? - és egyáltalán, hogyan jutott erre a területre az egykori épületgépészmérnök tanársegéd – kérdezem dr. Makara György kandidátustól, a „Nyelvtanulás a megértés villámfényében” módszer megteremtőjétől.

Kezdjük a végén. Mint a Macskásy-tanszék tanársegédje tudhatom, hogy tanítani is csupán egyfajta technológia. Ha pedig egy hőátadási vagy egy tanulási folyamat túl bonyolult ahhoz, hogy részletekbe menően értsük, és pontosan tervezni tudjuk, akkor mindkettőhöz legalább egy egyszerűsített modellből kell kiinduljunk, hogy a gyakorlat számára megfelelő eredményre juthassunk.

A tapasztalás, emlékezés, tanulás, tudat, gondolkozás, a nyelv és használatának mibenléte túl kemény diónak bizonyult a filozófia, a pszichológia, a nyelvészet és más humán tudományok számára. Magam ehhez egy egyszerűsített modellt alkottam, melyet egy 248 oldalas könyvben – a Szimu avagy Gyermeki kíváncsisággal a Világról címben jelentettem meg a múlt évben. Ez adja meg a miért-kérdésre a válasz egyik felét. A másik felét az elmúlt 17 évben számos helyen publikáltam. De hogy ne térjek ki a rövid és lényeget érintő válasz elől, vegyük sorba a dolgot!

Akit ma idegen nyelvre tanítanak, azt az első naptól kezdve szavakra és mondatalkotásra tanítják. Hiszen a tanuló állítólag azonnal beszélni akar. Már az első alkalommal megtanulja, hogyan mutatkozzék be, el tudja sorolni a számokat, a napok és hónapok neveit, és így tovább. Ez egy látszatnyelvtudás irányában tett első lépés. Hiszen: „Ne beszéljen arabusul, aki nem tud!” Rossz oldaláról közelíti meg a nyelvtudást, aki így közelít hozzá.

Minden nyelvtudás alapja az a belső, néma beszédfolyamat, amit a tudomány immanens beszédnek nevez. Ez az, ami mások beszédének megértésében, a néma olvasásban szerepet kap, és ennek sémái állnak saját beszédprodukciónk hátterében is.

Ezek szerint a VillámMódszerrel az idegen nyelvű beszéd megértésére tanítják meg először a nyelvtanulót. De ehhez a szavakat és a nyelvtant is ismernie kell a tanulónak.

Fele így van, fele nincs. Valóban minden nyelvtudás alfája és omegája a beszéd megértése, de ehhez nem szavakat és még kevésbé nyelvtani szabályokat kell tudni a nyelvtanulónak. Ezt bizonyítani sem kell. Elég az anyanyelv elsajátítására utalnunk. Egy 5-6 éves angol gyerek a mi szemünkben tökéletesen érti, és folyékonyan beszéli az angolt, és mit sem tud arról, hogy szavakat használna, még kevésbé azt, hogy a nyelvészek milyen szabályokat találtak az ő spontán tevékenységének hátterében.

Miért? Hát nem szavakat és nyelvtani szabályokat alkalmazva beszélünk? Nem ezeket kell megtanulnunk ahhoz, hogy tudjunk magunk is idegen nyelven beszélni?

Bizony nem. Kifejezéseket és eljárásokat alkalmazunk, melyek használatát a beszélő a közösség többi tagjaitól tanul el. A beszéd megértése abban áll, hogy elképzeljük mindazt, ami publikussá vált a beszéd-megnyilatkozásban kiegészítette a beszéd témájára vonatkozó közös kulturális ismereteinket. Ezt egy sajátos nézőpontból tesszük, a saját Én-központú koordinátarendszerünkből. Ide transzformáljuk át azt, amit bárki a magáéból fogalmazott meg. (Egy kis műszaki szemlélet tehát nem árt a dologhoz!)

Például, ha azt mondja nekem valaki, hogy: „Gyere ide hozzám!”, az az én mostani koordinátarendszeremből megfogalmazva úgy szól: „XY azt akarta, hogy menjek oda hozzá. Legalábbis arra szólított fel, hogy tegyem azt”. Ugyanez a tartalom bárkinek bárkihez intézett megfogalmazásában másként hangzik, miközben ugyanazt fejezi ki.

Mondhatnám úgy is, hogy a beszéd-megnyilatkozásban van egy tartalom, mely a koordinátarendszerektől független, - ami invariáns. A róla szóló beszéd-megnyilatkozások a koordinátarendszerek és a nyelvtan szabályrendszere szerint alakul.

Az én felfogásomban az alkalmazott nyelvészet olyasmi, mint a matematikában az egyenletek rendezése, egyenletrendszerek átalakítása. A nyelvtani szabályrendszer teszi lehetővé, hogy bármely közleményrendszerből – akárcsak egy egyenletrendszerből – a közlemények bármelyik elemét kifejezhessük, és arról az elemről – vagy általánosításáról, leszűkítéséről saját megnyilatkozást intézzünk az általunk kiválasztott megszólítotthoz.

Ez bizony igencsak nagy szemléleti ugrás a mondatközpontú nyelvészeti felfogáshoz és a nyelvtan hagyományos elméletéhez képest. Az algebra azonos átalakításai és a nyelvészet?! Hogy jönnek ezek egymáshoz? Mutatna rá példát?

 Szívesen. Én voltam az előbbi példában „XY által megszólított és magához odahívott személy”, ő pedig „az engem magához hívó”. „Az XY általi magához hívásom oka, célja, helye, időpontja számunkra ismeretlen”, - de ezek bármelyike felől tudakolódhatunk, feltételezéssel élhetünk, stb. Kérdezheti bárki tőlem, hogy „mikor, hol, miért akarta XY, hogy oda menjen hozzá?” ... stb.

Ezt a nyelvészi megközelítést neveztem el perspekto-szituatív nyelvészetnek, mert tartalmilag a szituációhoz szorosan kötődik, és a megszólalók perspektívái és beszédszándékai teszik ezerarcúvá. A benne alkalmazott nyelvhasználati eljárásokat - procedúrákat - már a kisgyerek is viszonylag kevés példából átlátja, érti és amikor az alkalom úgy hozza, maga is - általánosítva, néha túláltalánosítva - alkalmazni kezdi. Az anyanyelv elsajátításában ez a folyamat szemlátomást kitűnően működik. Miért kellene akkor az idegen nyelv használatának elsajátításában egészen más módszert – elvont szabályok megmagyarázását és alkalmazását – választanunk ahelyett, hogy a procedúrákat, azok egymásbaágyazását, és a transzformációkat tanítanánk - mintaadással, azaz elvek helyett valós működésében, a gyakorlatban?

Úgy mondják, hogy a modern, kommunikatív nyelvoktatás sem a szabály magyarázatokat helyezi már a nyelvtanulás középpontjába, hanem a nyelvi struktúrákat, a mondatszerkezeteket, és ezeknek változó tartalommal való megtöltését. Ebben mégsem változtatja meg teljesen a nyelvtanulási szokásokat.

Ég és Föld a különbség a két eljárás gyakorlata között. A kommunikatív nyelvtanításban a már ismert struktúrák közös elemeinek agyon-hangsúlyozása, drillezése folyik. Mi pedig a különböző struktúrák és jelentéseik közötti azonosságok és különbségek kontrasztív megvilágításával foglalkozunk. A VillámMódszer mondatboncolásos, transzformációs és eljárásközpontú nyelvtanának begyakoroltatása tehát merőben más. A nyelvhasználat egy-egy szegmensének sulykolása helyett a teljesség mielőbbi megmutatására törekszünk.

Jó! Elfogadom, hogy ebben is teljesen megváltoztatták a nyelvtanulási szokásokat! És mi ennek az eredménye? Eddig is megtanultak egyesek  idegen nyelveket, mások meg nem, és ezután is így lesz. 

Ellent kell mondanom. Sok munkával, sok kitartással, sok szorgalommal tanultuk eddig az idegen nyelveket. Nagyon sokan vannak azonban, akik tehetségesek, szorgalmasak, másban eredményesek, kiválóak, és az életük talán egyetlen kudarca az idegen nyelv tanulása. A „Nyelvtanulás a megértés villámfényében” módszert – rövid nevén a VillámMódszert - ezzel szemben szinte mindenki élvezetesnek találja, és kevés kivétellel szinte mindenki valamilyen használható nyelvtudás-szintig eljut vele. Persze, az sem mindegy, hogy mennyi idő- és energia-ráfordítás kell hozzá. Az A1 minimum- illetve az A2 küszöbszintig úgy 60-120 óra időráfordítás szükséges a nyelvtanulók nagyobbik részének.  A B1 alapszint 160-240 óra, a B2 középszint pedig úgy 240-360 óra alatt elérhető.

Persze, az anyanyelvet is eltérő idő alatt és eltérő szinten sajátítják el az emberek. Hasonlóan van ez az idegen nyelvekkel is, de mégiscsak: a VillámMódszerrel fele-harmada idő szükséges az idegen nyelv alapjainak elsajátításához, mint más módszerekkel. Egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi saját időt és energiát kell ráfordítani egy-egy idegen nyelv elsajátítására, sem az, hogy mibe kerül a tananyag, és hogy valójában hány nyelvóráért kell a végéig fizetni. Talán a leglényegesebb azonban az, hogy egy gyorsan elillanó vizsganyelvtudás-e az eredmény, vagy a cselekvésünket át-meg átjáró, mélyen belénk gyökeredzett, használható és maradandó nyelvtudás.

Használaton kívül a VillámMódszerrel szerzett nyelvtudás is fogyatkozik, csak lassabban, mint a másik.

Ha a VillámMódszer ennyivel jobb hatásfokú, és ennyivel jobb minőségű nyelvtudásra vezet, mi magyarázza, hogy nem terjedt el ország-világszerte futótűzként? Miért nem ezzel a módszerrel tanítanak már mindenütt, az általános iskoláktól az egyetemekig?

Magam is kérdezhetném, de nem teszem. A hagyományok megváltoztatása nagyon lassú folyamat. Az internet sem máról holnapra foglalta el helyét az életünkben. Egyébként azért töredezőben van a jég. Pécsett például az egyik egyházi iskolában idén februártól már a digitális villámtananyagunkkal folyik a diákok angol, francia és német oktatása. Igaz, fel kellett rá készíteni a nyelvtanári kart, de a diákokat és a szülőket is a változásra, és fél év tapasztalatával elmondható, hogy ez remekül sikerült. A váltás meghozta szinte mindenki számára a bizakodást, a jó hangulatot, az örömteli tanulást. Egy-másfél év múlva látszik majd meg és mérhető is lesz az eredmény.

És mi a helyzet az egyetemeken?

A digitális tananyagunkkal, projektoros kivetítéssel és kórustechnikájú kimondatással nem csak 8-12 fős kiscsoportban, hanem 42 fős nagyobb csoportokban is remekül lehet idegen nyelvet a VillámMódszerrel tanítani. Sőt, akár 142 fővel, vagy még nagyobb létszámmal is hatékonyan dolgozhatunk. Talán lesznek, akik ennek gazdaságossági hatásaira is felfigyelnek. Másrészt eltérő nyelvi előképzettségű, nagylétszámú csoportokat is együtt lehet tanítani ezzel a módszerrel. A nyelvtanítás és tanulás alapozó és korrekciós tevékenységeinek mintegy 85-95 %-a így is eredményesen folytatható. Ettől ideális tehát a módszer az egyetemek több ezer főt kitevő nyelvtanulói számára. A nyelvoktató közösség munkája a nagycsoportos foglalkozásokon és a személyes vagy minicsoportos foglalkozások között sokkal jobb hatásfokkal érvényesülhet. Hiszen amihez a nyelvet tudóval való személyes kapcsolat, interaktivitás kell, azt négy- vagy hatszemközti, - esetleg kiscsoportos - foglalkozásokon egyénre szabottan tisztázhatják és gyakorolhatják.

A gazdaságossági és a minőségi érdekek is a VillámMódszer irányában vannak. Persze, egy váltás nem könnyű. Valós akadályai vannak, melyek egy része szociálpszichológiai és emberi természetű.  

Akinek ma kell a diplomájához a nyelvvizsga, és csak kínlódik a nyelvtanulással, kevésbé megértően és kevésbé türelmesen tekint a jövőbe. Mit tehet, ha a számára könnyebb, létező módszert akarja választani?

Személyre szabottan könnyebben tudnék tanácsot adni. Diagnózis után lehet terápiás javaslatot tenni. Legtöbb esetre azonban van hatékony terápiánk. Szinte mindenki sokszoros újrakezdőként nekivágott már a nyelvtanulásnak. Ezért legfontosabb, hogy ezeket a régi tanulási emlékeket felszínre hozzuk, korrigáljuk és használhatóvá tegyük. Erre szolgálnak a VillámExpressz tréningek, ahol 16-20 óra alatt mintegy 12-15 ezer mondatot kimondatunk a résztvevőkkel anyanyelvi minta után úgy, hogy mindenki minden mondatot garantáltan ért is.

Ezt jövetően megfelelő szinten bekapcsolódhat akár a nyelvtanfolyami képzéseinkbe, akár az egyéni VillámMódszeres nyelvtanulásba. Szuperintenzív, heti 6 napos, napi 8 órás nyelvtanfolyamainktól a heti néhány alkalomig a legkülönbözőbb időbeosztású tréningeket kínáljuk.

Ahhoz hogy valaki rászánja magát, nem lehet zsákbamacskát meghirdetni. Miként próbálhatja ki, aki a részvétel gondolatával kacérkodik?

Tartunk ingyenes bemutató órákat, és küldünk az egyéni tanulásra való VillámTananyagokból próbakazettákat. Érdemes az interneten tájékozódni (www.relaxa.hu), telefonon, vagy személyesen egyeztetni velünk. 

Az egykori épületgépész majdnem 2 évtizede már, hogy búcsút mondott a szakmának. Vajon a nyelvtanulás problémaköre meddig tartja még bűvkörében?

Azt hiszem, hogy a nyelvtanulás-nyelvtanítás alapvető problémáinak nagyobbik felére, talán úgy 60-70%-ra találtunk már megoldást. A jó beszédértésen túl a helyes szövegalkotásra való tanítás, és a rutinos, spontán diskurzus képességének kifejlesztésében azonban maradtak még megoldani való feladatok. A diszlexiások nyelvre tanításában jó eredményeket értünk el, és nagy öröm volt, hogy azok, akik magyarul beszédritmus zavarral küzdenek, dadognak, hadarnak, a módszerünkkel hozzájutnak használható idegennyelv-tudáshoz. Van és lenne azonban izgalmas, megoldanivaló probléma még több évtizedre való. De engem személyesen már sokkal kevésbé izgatnak ezek a gyakorlati problémák csak úgy, mint a nyelvfilozófiai vagy más tudományos problémák. Talán még egy harmadik problémakörbe való elmélyülésre marad érdeklődésem. Ma már az állatok egymás közötti és más állatokkal való kommunikációja foglalkoztat úgy istenigazán.