Scheer Alojzia óvónô

VillámNémet az óvodában…

Három év nyelvtudást terem

Kôszegen az SOS óvodában a Relaxa Kft. VillámNémet Família sorozatával az idén tavasszal kezdtünk kísérletbe. Maga a tananyag is, a tanítási módszerünk koncepciója is merôben új volt. Kísérlet volt tehát ez a javából.
A csoportom tizenhét fôs, két és fél évestôl hat és fél évesig. Szomorú tény: ezek a gyerekek nemhogy az átlaghoz tartoznak, de halmozottan hátrányos helyzetűek. Csak akkoriban kerültek bele a „csonka családba”, s ez teljesen más volt, mint az addigi életük a gyermekotthonban. Ismereteik is nagyon hiányosak, és legtöbbjük testileg is fejletlen.
A csoportos kazettahallgatásos nyelvtanulási módnak akkor még csak a koncepcionális váza volt meg. Reméltem, hogy a mindennapi alkalmazásban kiforrja magát, s a gyermekek fejlôdéséhez, a tanulás belsô képességeinek újrafelfedezéséhez vezet.
A tananyag felépítése kiküszöbölte az érdektelenséget. Nem volt szükség az egyszer hallgatott kazetta újbóli meghallgatására, ismétlésére, hiszen a megjegyzéshez szükséges ismétlôdés – burkoltan – beépül a hangfelvételi változatokba, tempóvariánsokba és a szövegváltozatokba.
A történetek érdekesek. Vonzották a gyerekeket. A könyv vidám rajzainak kiszínezése, majd a hallottak alapján önálló rajzok kitalálása mindig színfoltja volt napi életünknek. Hamarosan már várták a gyerekek Annával és Péterrel, a történet gyerek-szereplôivel a találkozást. És mennyit fejlôdött finom motorikájuk, színérzékelésük, ceruzafogásuk és fantáziájuk!
A „foglalkozás” soha senkinek nem volt kötelezô.
Csoport-tornával kezdtünk. Egy speciális, aszimmet-rikus mozgásgyakorlattal, mely a két agyfélteke aktivizálását és a csoport lenyugvását, fegyelmét is szolgálta.
Ezután a nyugodt légkör kialakítására és a figyelem befelé fordítására egy szívecskét adtunk körbe, hogy mindenki elmondhassa az aznapi gondját-baját-bánatát.
Aztán ellazítottak, „rongybabává változtak” a gyerekek, és így, a padlón fekve meghallgatták a történet elsô, fô részét.
Aztán akinek kedve volt, aktív szerepjáték közepette folytathatta a kazettahallgatást, beöltözhetett, bábozhatott, ki-ki képzeletben maga is részese lehetett a történetnek. Akinek kedve tartotta, festhetett, játszhatott magában vagy a társaival. Pantomimszerűen eljátszhatták, amit éppen hallottak, vagy egyszerűen csak kedvükre mozogtak a nyelv zenéjére, ritmusára.
Ennyi volt egy-egy nyelvi foglalkozás.
A gyerekek hallgatták, figyelték, megértették, átélték a történetet. Szokták a nyelvet, s halmozódott a tapasztalat, érlelôdött a nyelvismeret – miközben feladatról, produkcióról, „tanulásról” szó sem esett.
A következô napon folytattuk.
Mentünk tovább a történetben, mert – mint említettem – nem volt szükség semmiféle ismétlésre. Minden nap új és új történeteket „hallgattunk” és játszottunk végig.
Igyekeztem a gyerekeket a mozgásra ösztönözni, ami egy idô után szinte eggyé vált a kazettahallgatással.
A figyelem a történetre tapadt, ez a játékos szabad mozgás a bekapcsolódást jelentette a gyerekeknek. Segítette is, jelezte is a megértést. Néha olyan csendben figyeltek, miközben abszolút tevékenyek is voltak, hogy ennek a puszta látványa is élményt jelentett. Érdemes volt vállalni az elindulás nehézségeit.
Néhány hónap elteltével, az év vége felé több gyerek is megszólalt – németül. Ez általában nem akkor történt, amikor konkrétan a némettel foglalkoztunk.
A gyerekek a kazetták történetében szereplô „családot” – és a németet is – megszerették. Úgy sikerült belopni az ismereteket a fejecskéjükbe, hogy az mindig egy jó játék szintjén maradt.
A foglalkozás fejlesztette kreativitásukat, formálta az egymáshoz való viszonyukat, és sok tapasztalatot nyújtva mozgást, és játéklehetôséget biztosított a gyerekek számára. Hatékonyan és eredményesen lehet így dolgozni. Ami még fontos: a gyerekek örömére.
Sok „foglalkozásról” készült videofelvétel.
Megmutatja a kezdeti nehézségeket, a felmerülô napi problémákat, azokon a változtatást, ezek sikerét vagy sikertelenségét.
A néhány hónapnyi tapasztalattal most már biztosra veszem: ha egy vegyescsoportban a három év alatt a kazetták hallgatása ezzel a tananyaggal folyna, az olyan élményt és eredményt hozna, mintha a gyerekek anyanyelvként sajátítanák el a nyelvet.
95. november

Tovább a következő cikkhez |Vissza a tartalomjegyzékhez