Félsz, hogy nem tudsz megszólalni angolul, németül, ha kérdeznek?

Nyugi! A szárnypróbálgatáshoz itt a "Szólalj meg angolul!/németül!" STT kártyacsomag. Juss át vele a megszólalási gátadon!  A spontán megszólalást, a saját szándékaidnak megfellelő, rutinos válaszadást néhány tucat kifejezés rutinos használatával gyakorold be!

Itt a KEZEDBEN A MEGOLDÁS!

Ismerkedj meg a kártyákkal és a rajtuk szereplő kifejezésekkel! Válogasd ki közülük azokat, amelyeknek a kiejtését, a jelentését ismered. Emeld ki magadnak azokat, amelyeket szeretnél gondolkozás nélkül mozgósítani, és rutinosan használni. Készíts be közülük kettőt-kettőt a tok zsebeibe. Máris bármilyen nyelven kérdezhetnek tőled bármiről bármit! Felelj mindenre a bekészített kártyák kifejezéseivel - angolul/németül!
Vedd észre: most megszólalási helyzetben vagy! Várják a válaszodat. Magyarul is semmitmondóan kezdjük többnyire így: Figyelj! Hogy is mondjam? Az a véleményem... Azt szeretném mondani... vagy csak annyival, hogy Hm. Ez egy jó kérdés. Érdekes kérdés...Tudod,... Alapjában véve...
Döntsd el, hogy 1. továbbra is időt nyerni, 2. visszakérdezni, 3. a válasz elől kitérni, vagy érdemben válaszolni fogsz, és hogy 4. negatív, 5. bizonytalan vagy 6. pozitív  választ adsz. Meglepő, hogy egy kis, azonnal mozgósítható válaszkészlet is elég a társalkodáshoz.
Fontos tudnod: ahhoz, hogy elkezdj beszélni,
az élettani légzésről át kell váltanod a beszédlégzésre. Át kell törni a megszólalási gátat. Ezért kezdjük magyarul is az időnyerő töltelék-kifejezésekkel a beszédünket: "Tulajdonképpen...", "Hát...", "Figyelj!" , "Tudod...", "Alapjában véve...".., stb. 
Idegen nyelven is elengedhetetlenül szükséged van hasonlókra, vagy épp a megfelelőire. Amikor ezeket rutinszerűen, gondolkozás nélkül használód, máris kikerültél a szorongatott helyzetből, és megnyugszol. Áttörted a megszólalási gátat.
Nálad van szó, bár még nem mondtál semmit. És folytathatod rutinosan - akár újabb semmitmodnással, időnyeréssel, vagy egyébbel. Az érdemi válaszoddal is.
Ne feledd! A reflexszerű megszólalásodhoz nem pusztán ismerned, értened, hanem sokszor, elegendően sokszor használnod is kell ennek a kifejezés-reperoárnak legalább egy részét.

A kiegészítendő kérdésekhez az imént említett időnyerésen túl 2. a visszakérdezésre, 3. a kérdés elhárítására is kész kifejezés-készlet kerül a "kezed ügyébe" a kártyákkal!

Eldöntendő kérdésekhez az időnyerésen, az  "igen"; "nem" és a "talán" alapválaszokon túl még sok-sok más 4. negatív, illetve 5. bizonytalan, és 6. pozitív érdemi válasz-kifejezés segíti a társalgásodat már akkor, amikor mások még megmukkani sem mernek.

Az STT - Student Talking Time - beszédindító kifejezés-kártyák egy 120, ill. 240 darabos, vagyis tíz-húsz tucatnyi induló készletet kínálnak. Könnyű lesz közülük a kedvedre valókat kiválasztanod, spontán kimondásukat begyakorolnod. Begyakorlásukra ajánljuk az újításunkat,

Találj hozzá a nyelvet jól ismerő partnert, aki szívesen gyakorol veled, és  a lánckérdés technikát - lásd a nyelvtanárokat megszólító, későbbi részt! - próbálja alkalmazni.
(Példa: az épp elhangzott dologról most a szomszédodhoz, vagy játékosan a kesztyűbábjához fordul, és neki mondja el, hogy mit feleltél. Utána meg kommentálja, és kérdezi további kérdéssel folytatja a kérdezőskődését. De az elinduláshoz, a rutin megszerzéséhez az is elég, ha a kérdező magyarul kérdez.

A válaszodat tehát - szinte mindig - kezdd a bekészített IDŐHÚZÓ-IDŐNYERŐ kifejezések valamelyikével! Akkor is, ha nincs is szükséged időnyerésre, csak a begyakorlásra. Utána dönts arról, hogy VISSZAKÉRDEZEL-e, HÁRÍTOD-e a kérdést, vagy éppen érdemi választ adsz .

A gyakorlásra kiválasztott kifejezéseid kártyáit - amíg kellenek - tartsd magad előtt. Mint már tudod, ezeket nem megtanulnod kell! Ahhoz, hogy szokásoddá váljon a használatuk, néhányszor a szándékod szerint automatikusan kell használnod őket. Lehetőleg gesztussal is kísérve.

Gyakorolhatsz barátokkal, vagy mással, bárkivel. Ők kérdezgetnek, Te meg magad döntöd el, hogy miként és mit felelsz nekik. Ennyi az egész!

Tekintsd át a képeken a tok kialakítását, a kártyák bekészítését!

           

(Németben a magázó és tegező formájú kifejezések egy kártyaoldalon, együtt szerepelnek.)

---

Az iskolai nyelvórákba egy új, lehetőséget hozott a QLL módszerünk, és ezt teszi most teljessé az STT kártyák csoportos használata. Egy sohasem volt, új lehetőséget kínálnak a kártyák és a csoportos(!) beszélgető módszerünk, ami bármilyen módszerrel tanító nyelvtanár számára is egy új lehetőség - a magántanításában, a tantermi munkájában és on line is.

A Csoportos Kontrasztív Csevegés 

A tanulók előtt az asztalon kinyitva fekszik az STT válaszkártya-csomag. Jó, ha mindenki más-más kártya-választékot készít be magának a tartójába A beszélgetés bármikor indítható. Mindenki szót kap, és a kedve szerinti válaszát adhatja. Azok is rendre megszólalnak, akik korábban csak hallgattak a csoportokban.

---

Kedves Nyelvtanárok!

Itt a lehetőség: Csoportos Kontrasztív Csevegéssel a nyelvórákon helyben improvizált beszélgetést teremtünk. Bevonunk minden tanulót, amelybe szándékosan és válogatás nélkül becsempésszük a teljes  "nyelvtan" észrevétlen használatát. (Nincs szükség a fokozatosságra, ha a tanulónak csak megértenie és értve elismételnie kell bármilyen "nyelvtani specialitást" tartalmazó tanári megnyilatkozást. Ehhez nincs szükség magyarázatra. A nyelv normális, értelemszerű használatát mutatjuk meg. Ahogy a családi asztalnál, otthon a gyerekeinkkel. Anyanyelvünk nyelvtanában is úgy ismertük ki magunkat, hogy a korábbi tapasztalataink és az adott helyzet alapján a feltételezhető mondanivalók lehetőségei közül válogattunk. Szerencsénkre ez a természetes folyamat az idegen nyelvek esetén is működik.

a Csoportos Csevegés, azon belül a kontrasztívitás,
a Csoportos Kontrasztív Csevegés.

Minden jelenlévő tanuló a maga globálisan értő pozíciójából követi az eseményeket, a beszélgetést. És mindenki a saját szemszögéből látja, értelmezi a megelőző folyamatot, és a saját szándékának megfelelően szól. A csoporttársak által használt kifejezéseket is értik, kórusban elismétlik, kimondják.

Lássunk ilyen beszélgetést -, mint állatorvosi lovon -, egyetlen indító mondat példáján!
A kérdés legyen pl. - magyarul, amíg a csoportból bárkinek szüksége lehet a magyarra, majd - a célnyelven
- És te, Péter, velük mentél volna?
    - And you, Peter, would you have gone with them?
    - Und du, Peter, wärest/(wärst) du mitgegangen?
és Péter válaszol. Pl. -  Hm. Talán.
    - Hm. Maybe. (Well…)
    - Hm, vielleicht.
Tanár kórussal elismételteti: Maybe.
Aztán Péter szemszögéből fogalmazva, - vagyis önmagára mutatva - kiegészíti a mondatot:
- Talán velük mentem volna.
    - Maybe I would have gone with them. - és jöhet a kórus.
    - Ich wäre vielleicht mitgegangen.
Aztán pl. Péterre mutatva megállapítja
 - Te, Péter, velük mentél volna.
    - You, Peter, would have gone with them.
    - Du, Peter, wärst mitgegangen. -(majd kórus)
Aztán a többiekhez szólva, de Péterre mutatva:
- Ő (Péter) velük ment volna.
    - He would have gone with them.
    - Er wäre mitgegangen.
- vagy: Ő azt tette volna.
    - He would have done it.
    - Er hätte das gemacht. - (és kórus)

És most mi legyen
a következő, de kapcsolódó kérdés?
Bármi, és kérdezheti róla a csoportot, majd egy kiválasztott személyt:
pl. meditálva és Julira mutatva
- Vajon mit tett volna ő?
    - What would she have done?
    - Was hätte sie gemacht?
- Ő velük ment volna? 
    - Would she have gone with them?
    - Wäre sie mitgegangen?
stb.
Majd az újabb, kapcsolódó kérdésével a tanár Julihoz fordul:
- Tényleg, Juli, velük mentél volna?
    - Really, Juli, would you have gone with them?
    - Ach stimmt, Juli, wärest du mitgegangen?
De akár önmagát is megkérdezheti meditálva:
- És Juli? Ő mit tenne, ha Péter elmenne velük?
    - And Juli?
      What would she do if Peter went with them?
   - Und Juli?
     Was würde sie machen, wenn Peter mitgehen würde?
majd Jánostól kérdezi ugyan ezt meg - brrr! -:
- Szerinted, János,
ő (Julira mutatva) elmenne vele (Péterrel), ha ő (Péter) elmenne velük?
    - What do you think John?
      Would she go with him if he went with them?
    - Was meinst du Hans?
      Würde sie auch mitgehen, wenn er mit ihnen gehen würde?
És János rövid válasza lehet egyszerűen pl. egy
- Nem tudom....
    - I don't know.
    - Ich weiß nicht.
... és megint a teljes mondattá alakítás eljárásai következhetnek újra, majd egy újabb kapcsolódó kérdés, amíg csak meg nem unják.

(Szinte hallom a hagyományos nyelvoktatáshoz szokott tanulók, tanárok ellenvetését a példa sorhoz
"De hiszen ezek a kezdők számára nyelvtanilag bonyolult, nehéz mondatok."
Csakhogy higgyék el, nincs bennük semmi nehézség akkor, ha világos, hogy az adott helyzetben kire-mire vonatkoznak, és mit jelentenek. Hja, és a kérdéseket nem a tanulóknak kell a célnyelven megfogalmazniuk. Azt a tanár mutatja meg.
Így mondják, ezt jelenti - és kész. Persze lehet, és legyen is a beszélgetés kezdetben ennél sokkal egyszerűbb, és legyen viccesebb. Magasabb szinten pedig eljátszhatjuk pl. a dackorszakos, a Miért-korszakos, stb. beszélgetéseket - bárkinek bármelyik megnyilatkozásával kapcsolatban. 
A példánkkal meg akartuk mutatni a Csoportos Kontrasztív Csevegés elképesztően nagy szabadságfokát, amiben a tanár és a tanulók a nyelvben lubickolhatnak, pancsolhatnak kedvük szerint.

Valószínűleg sokak számára e példa után felesleges is már általánosítva tovább elemezni az eljárást, de tegyük mégis!

Egy tanári vezetésű, mindenkire kiterjedő, csoportos csevegés példája egy algoritmus lehetőségét mutatja meg nekünk. Ebben a tartalom, azaz a szándékok kifejezése és nyomon követése áll a középpontban, és a magától értetődő grammatika és a pragmatika megbúvik a tartalom hátterében.

Az ilyenféle csevegéssel, már a nyelvtanulás kezdetétől(!) egy induló megszólalási repertoárt és sikerélményt biztosítunk a tanulóknak. A történet kis eltéréseinek nyelvi megjelenése vezet el a nyelv felfedeztető megismeréshez és az értett beszélgetések élményeinek felhalmozásához. Ez a természetes nyelvmegismerés lényege is. A nyelvhasználat hátterében - akár a biciklizésében - az un. hallgatólagos tudás áll.
Hagyni kell, hogy létrejöjjön. Ilyen egyszerű ez.

Három sarkalatos problémát kellett hozzá együttesen megoldani:

• a nyelvtanulók számára érthetőnek kell lennie a beszédhelyzetnek, a megnyilatkozó szándékának és mondanivalójának.
  

• A csoportos beszélgetésbe mindenkit be kell vonni. Ehhez az újabb és újabb kérdéssel rendre továbbadjuk másnak a szót, és máris mással folytatjuk a következő mondatban a beszélgetést. Így, ettől a beszédhelyzet módosul, amit a grammatika követ. A beszélgetés pillanatnyi előzménye közismert. A folytatás irányán, tárgyán szabadon változtathat a tanár is, a tanuló csoport is.

• Úgy kell kérdeznünk a tanulókat, hogy ők - még ha a minimális válasz-készletükből is - de mindig tudjanak az álláspontjuknak, szándékuknak megfelelően válaszolni.

Mindhárom feladatot sikerült apró fortélyokkal megoldanunk.
Kezdjük az anyanyelv használattal és az érthetőséggel!

Az nyelvórákon az anyanyelv szokásos használatát sok nyelvtanár ellenzi. A szokásos mód az, hogy a tanár először bemutatja a még érthetetlen nyelvi szöveget, és utána(!) az anyanyelv segítségével elemről-elemre értelmezi, lefordítja. Ezt mi is határozottan ellenezzük. Ha tehetnénk, tiltanánk is.
Csakhogy mi - 25 évvel ezelőtt - sikeresen megfordítottuk ezt a sorrendet, amitől minden, de minden megváltozik.
Megszűnik az érthetetlenség, és a nyelvtanulók fejében visszájára fordul a folyamat. Előre megtudták, hogy mit fognak hallani. Így kíváncsian figyelik a hogyanját. Az ismerős beszédelemeket azonnal felismerik, az ismeretlenek jelentését pedig kikövetkeztetik. Mellékes tehát, hogy kinek mi új, mi nem. És aki valamire magától jött rá, azt nehezen feledi.
A három feladatunk közül kipipálhatjuk az elsőt: mindenki számára azonnal érthetők és érdekesek lesznek a diskurzusok.

Nézzük a másodikat:
a csoportos megbeszélésbe kivétel nélkül mindenkit be kell vonni! Mégpedig úgy, hogy kérdés-felelet váltásonként máshoz és máshoz fordítjuk a tekintetünket, hogy a szót megint másnak és másnak adjuk tovább. Ez is rutinná válhat, és egyszerű.
Egy-egy kérdésre a kapott válasz után szinte mindig forduljon a tanár az egész csoporthoz, vagy egy másik nyelvtanulóhoz. Így most már pl. harmadik személyre váltva, és akár teljes mondatban fogalmazva megmutathatja a kérdésére kapott rövid választ. El is ismételteti a tanulók kórusával. Aztán az ehhez kapcsolódó, következő kérdésével megint bárki mást megszólíthat. Itt van az én-te-ő perspektíva-váltás, és a mi-ti-ők perspektiváira is mód van.

A láncbeszélgetés folytatásához a kapott válaszba a tanár belehurkolja a következő kérdését. Ezzel tanulságos, közérthető különbséggel a tartalmi és nyelvi eltérések kontrasztív helyzeteinek sorozatát teremti meg.
Ez tehát a második fortély: értelemszerűek, említést sem érdemelnek így a nyelvi eljárások, a váltakozó jelentést megjelenítő "nyelvi szerkezetek".

A harmadik feladat megoldása szintén egyszerű:
úgy kell kérdezni a nyelvtanulókat, hogy ők - még ha egy minimális válasz-készletből is, de - mindig tudjanak válaszolni.
Például: "Vajon mennyi most az idő?", és találgathatjuk a választ, és a kiegészítendő kérdést eldöntendővel zárjuk le: "Elmúlt már fél tizenkettő?" - amire a kártyáit használva mindenki kedve szerint választ tud adni.

A beszélgetés tárgya bármi lehet! - csak unalmas ne legyen!
De mégis: BÁRMI lehet. Ami csak a tanárnak és a tanulóinak eszébe jut. A kérdést, az újabb és újabb kérdést kezdetben a tanár találja ki, de egy gyakorlott csoporttal a folytatás anyanyelvi megfogalmazását átengedheti a tanár a tanulóinak. Azután akár válogathat a javaslatok közül.

Érdemes kipróbálni pl. hogy ha három kívánságát teljesítené a mesebeli aranyhal, ki mit kívánna magának, vagy épp másoknak, azaz kinek mi is az értékrendi sorrendjei, minek érzi hiányát, stb. A feltételezések világa is beleférhet az ilyen csevegésekbe. Értékekről, előíteletekről és azok helytállóságairól is beszélgethetünk. Később tehát az érvelés, a vita is követheti.

Ha a tanárnak az IS fontos, hogy a beszélgetés nyelvi-nyelvtani szempontból mindig tanulságos is legyen, akkor tudatosan keresi az előzményekkel szembeállítás egy-egy beszédes kontrasztját. Jó alkalom a nyelvi változások hallgatólagos felfedeztetésére, amikor a tanár időnként ( pl. 3-4 mondatváltás után, és a maga nézőpontjából, vagy máséból) elbeszélőként is összegzi az elhangzottakat, majd megkérdezheti, hogy jól emlékezett-e. Ez természetes alkalom a beszélgetés fenntartására és az ismétlődésekre, és a konzekvens eltérések észrevételére.
A tanár az időben is elmozdíthatja a beszéd témáját. Vagy a vágyat, az akaratot, a szándékot, vagy éppen a megvalósítás folyamatát, a megvalósult/befejezett állapotot is taglalhatja. Szenvedő szerkezetet is kedve szerint használhat közben. Egyszer a tárgy, majd a részes nézőpontból fogalmazza meg az elhagzott történetet.
Sőt! A feltételes és a függő beszédet is kedvére használhatja. Függetlenül attól, hogy korábban találkoztak-e már ilyesmivel a tanulók! Miért is ne? Otthon is mondjuk a vacsoránál: Pistike, ha nem eszed meg a levest, nem kapsz süteményt, - és ez nem bonyolult. Mint ahogy az sem: Ha megetted volna a levest, most te is kapnál sütit. Mi legyen most a megmaradt süteménnyel? - és találgatva eldöntendő kérdések sorához jut így. Minden gyerek pontosan érti a mondatokat és az álláspontokat. Nincs a nyelvtannak olyan zegzuga, amit ne tudna így a tanár közérthető helyzetben - az anyanyelvi jelentés előrebocsátásával - megmutatni.

A tanulók a megértett jelentésű beszéd-tapasztalataik felhalmozódásából megtanulnak az idegen nyelven érteni, gondolkozni,

• arra figyelni, amire kell,
  
• abból érteni, amiből kell, - ide-oda fordítgatás nélkül is - majd 
• úgy is beszélni, ahogy azt kell. - ide-oda fordítgatás nélkül.
  

Ha minden nyelvóra részévé válik az ilyen, irányított "Csoportos Kontrasztív Csevegés", akkor a nyelvtanulók beszédértésével párhuzamosan fejlődik az aktív beszédkészségük is. A megszólalási bátorságuk és a nyelvhelyes szólás rutinjai természetessé válik számukra. Mindezt - learning by doing - a tanárral és a csoport többi tagjaival együttműködésben maguk a nyelvtanulók is alakítják.

A felfedező - heurisztikus - gondolkozásnak és tanulás-tanításnak képességei intelligenciánkkal együtt velünk születtek. A működtetésének nincsenek szabályai. Az értett példák, minták-mintázatok láttán a sejtés, a felismerés, majd az örömteli megbizonyosodás megszületik. Már az anyanyelv megismerésének korai szakaszaiban is. Erre a képességünkre és a természetes beszédfejlődés képességére nyugodtan hagyatkozhatunk. Kinél lassabban, kinél gyorsabban, de várhatóan mindenkinél eredményre vezet. A követelmények görcsös erőltetésénél hamarabb.
Ezzel - mint szükségtelent - száműzhetik a nyelvóráikról a grammatika magyarázatát a tanárok. Ennyit az új célokról, elvekről, és az alkalmazásuk lehetőségeiről!

---

Lássuk az egész medvét egyben, - szemléltetve, áttekintve?

Lássuk általánosabban és egészében a cél gyakorlati megvalósítását az STT kártyák használatával!
Az STT kártyákkal biztosítjuk a tanulóknak bármilyen kérdéshez az időhúzás / a visszakérdezés / a kérdéselhárítás válasz-repertoárját. Az eldöntendő kérdések megválaszolása az igenlő, a bizonytalan és a nemleges válaszok széles választékával egészül ki. Az eldöntendő kérdésekre így mindenki képes változatosan és érdemben reagálni. Persze ki is térhet előle, pl. egy "Miért kérdezed?" visszakérdezéssel, vagy akár el is zárkózhat pl. egy "Ez az én titkom" válasszal. A kártyák száznál is nagyobb kifejezés-repertoárt, és bennük számos kifejezés-, és eljárás-mintázatot biztosítanak mindehhez. Az STT kártyák és a kontrasztív használatuk egy teljesen új lehetőséget teremtenek a tantermi nyelvtanításban is.

Ez a Csoportos Kontrasztív Csevegés módszere.

A tanulók mindenek előtt - legelőször - megismerkedtek az eldöntendő kérdésekre adható Igen/Nem/Talán válaszokkal. (Természetesen a segédigés alakok "egyszerű" igenlésével/tagadásával együtt). Csak ezután jöjjenek a kártyás válaszok.
Ebben először megismerkednek a kártyák kifejezéseinek jelentésével, és a jó ritmusú, jó hangsúlyú kiejtésükkel.
Közben a tanulók kiválasztják maguknak azokat a kifejezéseket, amelyeket használni szeretnének. Lehetőleg mindenki más-más kifejezés-csokrot válasszon magának a gyakorlásra. Ezeket a tanulók a kártyatartóikba előre tárazzák be maguknak, és lehetőleg így jöjjenek nyelvórákra. Így a beszélgetések megkezdéséhez csak ki kell tegyék a kártyatartóikat maguk elé az óra kezdetén kinyitva a padra, hogy a tanár bármikor, bármiről kezdeményezhessen kérdezgetős beszélgetést. Mindig mindenki válaszolni tud. Hogy miről szóljon a beszélgetés? Bármiről. Például a feldolgozás alatt álló nyelvlecke történetéről, szereplőiről, eseményeiről, vagy éppen az elhangzott mondatairól lehet a csevegés indító kérdését feltenni.

     

Az első kérdésre adott rövid válasz elhangzik a tanulótól. Ez azonnali alkalom az elismételtetésre: 3. a tanár a kapott választ kórusban kimondatja a csoporttal:

Mit tegyen a tanár most, az első kérdésére kapott válasz után? 

     

Hogyan?

Ezután a láncbeszélgetés folytatásához 7. újabb kérdést kell a tanárnak kitalálnia, vagy a résztvevőkkel kitaláltatnia.
Lehetőleg olyant, ami hurkolódik a korábban kapott válaszba. A cél mindig az, hogy az előzményekkel tanulságos kontrasztba kerüljenek a tartalmi és a szórendi vagy egyéb nyelvi változások. Az új kérdés most is mindenkihez szól, de 8. most is kiválaszt egy tanulót, és őt, ezt a másikat szólítja meg most a tanár a kérdésével.

Ez a hurkolt kérdés alkalmas arra, hogy pl. segédigékben, igeidőkben, vagy bármi másban, pl. cselekvő-, vagy szenvedő-szerkezetes megfogalmazásokban, akár feltételes mondatokban is kérdezzünk, és szóismétlések helyett a névmásokat automatikusan használjuk.
Innentől a beszélgetés ciklusa ismétlődik, csak már az újabb megszólított felel a maga rövid válaszával. 

A kapott rövid választ a tanár 8. a szokott módon először elismételteti a kórussal:

... majd 9. "koreográfiával" érthetővé teszi, hogy éppen kinek a szemszögéből szólva fogalmazza meg 10. a teljes választ.
Váltogatja, hogy 10'. a saját tanári, 10". a kérdezett tanuló, vagy 10'''. a többiek szemszögéből fogalmaz.

Ha 11. az előbbi két válaszolót együttesen Ti-ként kezeli a tanár, akkor átlép a többes szám nyelvi tartományába.
A többiekhez fordulva az előbbieket Ők-ként, saját véleményét is hozzátéve Mi-ként értelmezheti, stb. A tanár a monológjában mindezt - amíg kell, magyarul és - a célnyelven megmutatja, és a kórussal elismételteti.

nem lehet elrontani!

---

Nyelvtanári tapasztalatok:

Nyelviskolákban és magántanítványoknak oktatok angol nyelvet. Korábban is sokat kutattam, hogyan tudnék egyszerre hatékony és élvezetes órákat tartani a diákjaimnak. Rengeteg módszert kipróbáltam, olyanokat is, melyek Magyarországon alig vagy semennyire sem ismertek. Az STT kártyák használatának köszönhetően a tanulók sokkal nagyobb kedvvel vesznek részt az órai beszélgetésekben. Az előre bekészített válaszoknak hála nincs többé félelem a megszólalástól, a diákjaimmal folytatott csoportos csevegések pörgősek, vidámak. Mivel több különböző szinten is oktatok, ezért lényeges számomra, hogy a kártyák bármikor, bármilyen szintű tanulók esetén bevethetőek.

Ronkay György, angoltanár

---

---

Az életből kaptuk e módszerünkhöz a sugallatot:

Egy kutyáját sétáltató hölgynek a kutyájával folytatott párbeszédéből derült ki a lényeg:
minden feltett kérdés után egy monológban a hölgy találgatta, értelmezgette a kutyája viselkedését. Minden feltételezését megbeszélte vele.
Sejtésünk igazolódott: a bölcsődei gondozók - a "nyelvi szülő" ösztönös magatartásával -  hasonló módon beszélgetnek gyerekeinkkel.
Nosza, találjuk meg a helyét az idegen nyelvek tanításban is!