A pók álma
Makara Györgyről, illetve az általa megalkotott villám nyelvtanulási
módszerről igen sok pro és kontra véleményt lehet hallani
manapság. Ez év elején lapunkban is olvashattak egy vele készült
interjút, amely igen vegyes érzelmeket váltott ki olvasóinkból:
volt aki sarlatánnak, míg más meg nem értett, vagy ami rosszabb,
elnyomott zseninek titulálta. Úgy hiszem, nem az én tisztem
dönteni e kérdésben, így most maradjunk rovatunk keretein
belül, azaz annál a könyvnél, melyet nevezett szerző írt a
közelmúltban.
A Szimu című alkotás első pillanatra valamiféle tudományos
ismeretterjesztőnek tűnik, ám ha jobban beleolvasunk, könnyen
beláthatjuk, hogy olyan felvetéseket és szemléletmódokat tár
elénk, melyre a szerző - saját bevallása szerint - az idegen
nyelvek tanításának megreformálása során jutott. Így igen
érdekes eszmefuttatásokra lelhetünk a búgócsiga és a föld
párhuzamos tulajdonságairól, a broméliák sarjhozási készségéről,
a találkozó párhuzamosokrólvagy a fák keresztirányú energiarendszeréről.
Ugyancsak továbbgondolásra - bár ebben az esetben a továbbjátszásra
szó helyénvalóbb lenne - érdemes az a felvetés, hogy van-e
a fa ágára leszálló madárnak, vagy a zsákmányra leső póknak
képzelete? Mert ha igaz az állítás, hogy az ember génállományának
több mint kilencvenöt százaléka gyakorlatilag egyezik a majmok,
kutyák vagy az elefántok génállományával, akkor bátran kizárható,
hogy ez a minimális különbség a képzeletet és a gondolatot
csak nekünk engedélyezi. S innen már csak egy lépés az a gondolat,
hogy eddigi kísérleteink az állatok szóra bírására nem az
ő értelmetlenségükön, hanem a mi rossz nyelvtanítási képességeinken
bukott meg…
L.M.A.
Vissza | Mit írt róla Popper Péter? | Mit a Modern Nyelvoktatás szakfolyóirat? | Mit a "SuliNet" könyvajánlója? | Mit a "168 óra"? | Mit a Színes RTV?