XI. rész: Memória-konszolidáció, képzelet, absztrakció, komplex

Fekete lyuk és alvás

Már-már azt hittem, hogy értem. Az iskolában megtanították a Bohr-féle atommodellt, az atom akkor ismertnek tartott szerkezetét – neutronjaival, protonjaival és elektronhéjaival, a rajta rohangáló, héjról-héjra ugráló elektronokkal, energiaszintekkel, gerjesztéssel, stb.
Egyetemista koromban többször nekiduráltam magam a speciális és az általános relativitáselméletnek. Kérésre akár el tudtam magyarázni a dolog lényegét. Később szemlélődésem is megbarátkozott vele. Igyekeztem elképzelni, hogy a sebesség növekedtével az azonos energia-befektetéssel szemben nagyobb tehetetlenséget mutat az anyag, és kisebb sebességváltoztatást érhetünk el azonos energia-bevetéssel. A fénysebesség közelében a tehetetlenség már a végtelenhez közelire nő, amikor semekkora energia-befektetéssel nem tudjuk a sebességet tovább növelni.

Ahogy az évek múlnak, hallok erről-arról, az ismert részecskék számának szaporodásáról, részecskegyorsítókról, plazmaállapotról, a nagy bummról, a táguló világegyetemről és a fekete lyukról.
Szorgalmasan figyeltem, és igyekszem nyomon követni, addig, amíg.

Ugyanott jár a körúton a hatos villamos, de az élettelen mikrovilág szintjeiről, összetevőiről folyton máshol jár az aktuális, tudományos ismeret. Hiedelmeink – ismereteink – elméleteink kacskaringóiból számomra a Fekete Lyuk a fekete hab a tortán. Lusta beletörődéssel hagyom, hogy a fekete maradjon.
Képzeletemben belezuhanok, mint esti fáradtságommal az ágyba, és onnan nincs tovább. Oly sűrű benne az anyag és oly nagy benne a gravitáció, hogy minden sugárzás visszahull belé, mindent véglegesen magába zár. Semmi nem tud kikerülni belőle. A fekete lyukba bújva kívülről nem vagyok észlelhető. Nincs múltam, jelenem, jövőm. Egy vagyok a világ minden ebbe a lyukba zuhant anyagával, energiájával.

Az újszülött szinte csak alszik, táplálkozik és alszik. Szülei megnyugtatására néha sír is, és mindegy neki, hogy ezt éjjel vagy nappal teszi. Az ébrenlétei során az ingerek és ingerfeldolgozások pingpongmeccseiben a csecsemő teste-agya csak nagyon rövid játszmákat bír. Mi, megöregedett egykori újszülöttek egész napos tétlenkedéssel is elfáradunk az ébrenlét alatt.
Alváskor megváltozik a test–agy–test játszma. Az izmok ellazulnak. A nappali játszma felügyelő bírája, a tudatos-Én otthagyhatja az asztalt, és munkába állhatnak a karbantartók. Izom- és csontrendszerünk, zsigereink, keringésünk külső karbantartása is folyhat, a központi-, a periférikus és a vegetatív idegrendszerünké is. Dolgozhat immunrendszerünk.
Reggelre lemegy a láz. Csak egész napos láztalanság után jön az iskola.

Tudásunk térképén fehér folt az alvás, és az eközben agyunkban, testünkben zajló folyamat. Akkora ez a fehér folt, mint amekkora számomra a fekete lyuk. Alig van hozzáférésünk a velünk, bennünk történő folyamatokhoz. Nem mintha az éber folyamatainkat részletesen ismernénk, de legalább vizsgálni tudjuk. Az önmagunkba tekintés és az élmény szinten ki-ki a magáét ismeri, s belőle sok mindenre emlékezni tud.
Az alvás öntudatvesztés és emlékezetkiesés. Még arról sem tudunk igazán, hogy aludtunk-e, vagy egész éjjel nem tudtunk elaludni.
Hogy-hogy nem tudok semmit saját alvásomról?! Mondják, hogy aludtam, mondják, hogy horkoltam, de nekem úgy tűnik, mintha csak kicsit lehunyt szemmel pihentem volna. Amikor kialudjuk magunkat, kitisztult, új fejjel ébredünk. Máskor tompa kábaságban, vagy fáradtan. Az elégtelen alvásos, zavaros éjszaka emléke nem, csak hatása marad másnapra.
Ha tehetem, elolvasom az alváskutatók cikkeit, könyveit, hallgatom nyilatkozataikat. Néhány éve már különösebb várakozás nélkül. Bár ők és műszereik éberen figyelnek alvásunkra, sok részletet és kevés átfogót mondanak. Mintha csak tapogatódznának a sötétben. A fekete lyukszerű alvás során bekövetkező folyamatokról alig szerezhetünk tudomást, ám az alvás közben beállt változást éber állapotban lemérhetjük, ellenőrizhetjük.
Magam is tapasztaltam, hogy ha az egyik nap valamilyen sporttevékenységbe kezdek, pl. reggelente guggolásokat végzek „végkimerülésig” –, akkor ugyanazt a terhelést másnap könnyebben elérem, és a további terhelés válik végletesen kimerítővé. Még a végkimerültségig folytatott megterheléshez is alkalmazkodik a keringési rendszer napról napra. Úgy tűnik, hogy sajnos, az ellenkezőjéhez, a fizikai tétlenséghez is.
Vagy 8-9 éve hívta fel testvérbátyám figyelmemet a Nature című tudományos folyóiratban megjelent két agykutatási cikkre*, mely az alvás és a tudás-konszolidáció közötti kapcsolatot mutatta ki. Ekkor találkoztam először tudás- illetve memória-konszolidáció elnevezéssel.

*A. Karni és mtsai: Dependence on REM Sleep of Overnight Improvement of a Perceptual Skill. SCIENCE . VOL. 265, 679. (1994);
R. Stickgold és mtsai: Visual discrimination learning requires sleep after training
Nature Neuroscience, Volume 3 No 12. 1237 (2000)

Vissza a tartalomjegyzékhez Tovább egy másik fejezetre