Dálnoki-Fésűs
András
Üzenet tanártársaimhoz
A nyelvtanuló csoportokban,
az osztályokban a legjobbak számára lassú és unalmas a tanulói munka, a gyengébbek
számára viszont örök feszültség- és gyakori kudarcforrás. Egyiküknek egy szintemelô,
másikuknak egy felzárkóztató tananyagra van szüksége. Olyanra, mondjuk, melybôl
a tanuló önmaga, egyedül is tanulhat, hiszen a csoportmunka keretében nem lehet
egyenként eleget foglalkozni velük. Olyanokra van tehát szükség, amelyek nagyon
megbízható mintákat adnak, hogy velük biztonsággal haladhassanak a tanulók elôre.
Az
új és új utakat keresô, a lelkiismeretesen többet és jót jobban nyújtani kívánó
nyelvtanárok számára – bármibôl tanítsanak is – börtön az eszköztelenség, az ilyen
kiegészítô anyagok hiánya. A minôséget célul tűzô nyelvtanár állandó vadászaton
jár új és más források után. Számukra kínálunk most valami szakmailag is eleven,
friss s egyben hiteles anyagot.
Módszertani könyveimbôl, tanárképzô gyakorlatomból,
valamint elôadásaimból sok tanártárs ismeri már a mostani tananyag alapvonásait.
Az, hogy az idegen nyelvű anyag írott szövegeinkben és hangkazettáinkon az anyanyelvi
megfelelôikkel, a hangi változatban más-más tempóvariánsban is rendelkezésre áll,
mindez egyrészt a kontrasztelv érvényesítése, másrészt a nyelvi tempó beállításának
eljárása. A könyveimbôl megismert megannyi kérdés-feleletes eljárásból a visszakérdezés
technikája szerepel, de már gazdagon, minden olvasmányban. Ilyen módszertani érdekesség
a műfajváltó (elbeszélésbôl leírások, okfejtések, párbeszédbôl próza) szövegváltozatok
szerepeltetése stb.
S mindez – egy valódi csapatmunka eredményeként – kiegészült
olyan újdonságokkal, mint a „meditáltattató”, a redundáns anyagkezelés elemeivel,
az egocentrikus szövegalakítással, a „kommunikációs ászok”, az internacionalizmusok
bô alkalmazásával, valamint a lélektanilag is megalapozott, átgondolt szövegtagolással.
Így
állunk most ebben a küzdelmes, nagyszerű munkában. Csak aki csinálja, az sejtheti,
az tudhatja, milyen lehetôségek állnak még elôttünk, s csak az tehet biztos ígéretet
az eljövô fejlesztések hitelét, értékét, erejét illetôen. Így áll most a tréfás
szójátékunkban „a második legjobb tananyagnak” titulált együttes.
E helyrôl
üzennék hát nyelvtanító társaimnak s a módszertan kutatóinak: nyelvtanáraink számára
örömteli s igazán egyedülálló lehetôség, hogy e számukra még alig ismert, tananyagban
még nem szerepelt eljárásanyaggal konkrétan is megismerkedjenek, hogy beépítsék
azt munkájukba. Nem „hitbeli dologról” van itt szó, hanem olyanról, mely eleve
épít egy jó tanári közreműködésre.
Meghagyja az egyéniségét, teret ad egyéni
elvárásainak és preferenciáinak, példátlanul széles teret nyit például a nyelvtani
gyakorlásnak és rendszerépítésnek stb.
A nyelvtanár elôkészítheti, ajánlhatja
tehát külön tanulási formaként; központi tanulási anyagul is választhatja; segédanyagként
más anyagokkal párhuzamosan taníthatja; támaszkodhatik rá szintemeléskor, rendszere-zésekkor;
de használhatja akár a tanulók egy-egy csoportjánál felzárkóztatásként vagy éppen:
tanulmányi versenyek elôkészítésekor. Ezek az alkalmazási helyzetek és szintek
lehetôségei bizonyára nagyon megnyerôek. Nagyon lelkesen és számomra meggyôzôen
számolnak be tapasztalataikról azok a tanárok, akik a gimnáziumi oktatásukba már
bevezették ôket.
Mi, nyelvtanárok tudjuk, hogy együttlendülni, együttfejlôdni
egy dinamikus, élô tananyaggal, ez a legvalódibb fejlôdés, továbbképzés is egyben.
Egyértelműen hiteles, valódi szakmai gazdagodás. Esélynyitás a szakemberek számára.
‘95. április