Hajdú Zsuzsanna

Önéletrajz

Budapesten 1974. 08. 12-én születtem. 4 éves koromban kezdtem érdeklôdni a zene iránt. Kaptam egy kis zongorát, amin egyszerű filmzenéket játszottam hallás után. 3. osztályos koromtól angol szakos általános iskolába jártam. Ezzel párhuzamosan zongorát tanultam 8 éves koromtól, és versenyszerűen műkorcsolyáztam. Aztán a Bartók Zeneművészeti Szakközépiskolába vettek fel szolfézs-zeneelmélet szakra. 2 évvel késôbb zongora szakra. Az iskolában olaszt tanultam.

Szolfézs–zeneelmélet szakon érettségiztem 1992-ben. Utána kezdtem el orgonát tanulni Elekes Zsuzsa művésznônél.
Most, a nyár végén jött az ötlet, hogy meg kéne tanulnom németül. Kórusban énekeltünk ugyan már német szövegű műveket, de más kapcsolatom ezzel a nyelvvel nem volt. Így születhetett a Relaxa Kft ügyvezetôjével a megállapodás: az egész német anyagot átveszem – 14 nap alatt! Ennek köszönhetôen eljutottam olyan szintre, melyet sehogy máshogyan nem tudtam volna elérni.
Hajdú Zsuzsanna

Napló arról a nevezetes 14 napról

1. nap – ‘95. aug. 25., péntek
Ma délután elhoztam a 4 kötetes VillámNémet Família-sorozat tananyagot, otthon rögtön hozzáfogtam, de sajnos lemaradtam kicsit. Elég jól értem a szövegeket.
Kétségek merültek föl bennem. Félek, hogy nem fogok tudni minden szót megjegyezni.
Kazettahallgatás közben leírogattam németül a szavakat egy füzetbe. Úgy érzem, hogy nem fér belém több, és az elején hallottakat már rég elfelejtettem.

2. nap – ‘95. aug. 26., szombat
Tévedtem … Az ismétlô kazetta megcáfolta ezt az érzést, mert megértettem az olvasmányokat. Hozzákezdtem a Família 11-20 kötetnek, és sikeresen behoztam lemaradásomat! Már nem félek a gyors tempótól, a sok új szótól. Könnyebben ment, mint az elsô.

3. nap – ‘95. aug. 27., vasárnap. Família 21-30.
Most tényleg úgy érzem már, hogy az agyam nem bírja felfogni és befogadni az új anyagot. De az ismétlésnél mindig meglepôdöm magamon…

4. nap – ‘95. aug. 28., hétfô. Família 31-40.
A kis történetek, a sorozat nagyon megtetszett nekem. Bennük a családot is nagyon megkedveltem. Most már belenyugodtam, hogy mindent úgysem fogok tudni megjegyezni, mert nagyon sok.

5. nap – ‘95. aug. 29., kedd. Aktív 1-5.
Jólesik egy kis ismétlés! Kicsit tudok lazítani, hogy nincsenek új szavak. Izgatottan várom a történetek folytatódását.

6. nap – ‘95. aug. 30., szerda. Aktív 6-10.
Jól értem a szövegeket, és már ez a kötet az utolsó a család történetébôl! Sajnálom, hogy meg kell tôlük válnom, de kíváncsi vagyok a folytatásra is.

7. nap – ‘95. aug. 31., csütörtök. Dialóg 1-5.
Mire a végére értem, úgy éreztem, mintha az elejét már rég elfelejtettem volna. A szavak névelôi is jól a fülemben maradnak. Nehezebben tudom tartani az iramot, itt sokkal több új szó van!

8. nap – ‘95. szept. 1., péntek. Dialóg 6-10.
A szövegértés kicsit nehezebben megy az új szavak miatt. Legtöbbjük visszajön az ismétlésnél. De ezek a témák komolyabbak, jobban tudom ôket alkalmazni bizonyos élethelyzetekben.

9. nap – ‘95. szept. 02., szombat. Dialóg 11-15.
Nehezen tudom a szavakat írni, mert nagyon sok van. Az az érzésem, hogy az agyam beállt arra, hogy csak az új dolgokat szűrje ki („hopp egy új szó vagy nyelvtan…”), és a régiekre nem akar figyelni, mert azt már mind hallotta a „nagyokos”.

10. nap – ‘95. szept. 03., vasárnap. Dialóg 16-20
A témák nagyon tetszenek, mert minden élethelyzetben használhatóak, habár sokat elfelejtettem.

11. nap – ‘95. szept. 04., hétfô. Praxis 1-10.
Úgy érzem, kinyúlok az írástól. A szöveget elég jól megértem, és sokszor viccesnek is találom (pl. a férfiak esete a leégett hússal).
Amit nem értek, az a feltételes mód.

12. nap – ‘95. szept. 5., kedd. Praxis 11-20.
Nagyon jó, tetszik, hogy a szöveget hallhatom „turbó” tempóban is. Nem értek mindent. Az eddigiekbôl a Praxis-sorozatot éreztem majdnem a legnehezebbnek.

13. nap – ‘95. szept. 6., szerda. Krimi 1-10.
Nagyon nehéz szövegek, a legtöbb dolgot nem értem a sok új szó miatt. A történet nagyon érdekel, habár nem vagyok „Krimi-Fan”. A szavakat nem tudom írni.

14. nap – ‘95. szept. 7., csütörtök. Krimi 11-20.
Teljesítettem, amit vállaltam…, de mostanra magamban feladtam a harcot. Ez a kötet nekem egyszerre már túl nehéz. Nem tudok megjegyezni ennyit (de azt hiszem, nem is lehetséges ilyen tempóban).
Telefonálok: mikor lesz a vizsga?
Azt mondták, kedden, és azt, hogy nem hallgathatom a kazettákat újra, legfeljebb az ismétlô kazettákat.

Még 5 nap!

‘95. szept. 8., péntek
Ma még egyszer meghallgattam a Krimi 11-20 ismétlô kazettáját. Hiába. Ez a haladóknak készült tananyag kezdônek túl tömény. Egyébként ezt a módszert nagyon tudom ajánlani mindenkinek, akár ebben a tempóban is. Fogyókúrázóknak különösen – mert két hét alatt lefogytam bizony – ugyanis alig volt idô az evésre. Alvásra még kevésbé, de úgy érzem, volt eredménye és értelme. A németezés kedvéért azért a bécsi felvételimre az orgona-gyakorlást mégsem hagyhattam el. De kibírtam.
Igazán szerencsés vagyok, hogy ezt a lehetôséget kaptam.

95. szept. 11. hétfô
A Dialóg 1-5, 6-10 ismétlô kazettáit hallgattam meg. Ha az idô engedte volna, többet is végighallgattam volna.
És holnap a vizsga! Azt hiszem, sikerülni fog.

… és a vizsga!

Két kedves nyelvtanárral ismerkedtem meg. Az elsô német mondat – a magyar beszélgetés után – úgy jött mint derült égbôl a villámcsapás. Kicsit féltem ettôl a felméréstôl, és még a mikrofon is hozzáadott az izgalmamhoz. azt, amit kérdeztek, egész jól értettem, volt amit csak harmadszorra, más megfogalmazással. Amikor dr. Dálnoki-Fésűs András lassított a beszédtempóján, tagoltabban beszélt, akkor jobban értettem. A sok és igen gyorsan, egymás után következô kérdés mellett nem nagyon volt idôm arra, hogy azt döntögessem magamban, melyik elöljárószó után milyen eset van, a szavak elôtt milyen névelô áll.
A vizsgaláz is blokkolt ebben.

Elôjött a „semmit nem tudok, a fejem teljesen üres” érzése. Ez aztán meggátolt abban, hogy a vizuális és audio-vizuális memóriám teljesen jól működjön. Különben sem vagyok – fôleg idegen emberek elôtt – bôbeszédű. Talán, ha pl. egy tesztet az orrom elé dugnak, jobb lett volna. Hiszen ez volt az elsô alkalom. hogy németül beszélhettem valakivel.

Még olyan dolgokat is sikerült összekevernem, amit egyébként rendes körülmények között jól tudok, pl. egy mellékmondati szórendet. Különben még mindig az a furcsa hatás uralkodik rajtam, hogy:
„Jé, én megértek valamit németül :
Két héttel ezelôtt egy kukkot sem tudtam …"

Tovább Zsuzsa felvételijéhez, visszatekintéséhez |Vissza a tartalomjegyzékhez