Makara György

Magyar világújdonság a nyelvtanulásban

Lehet-e a nyelvtanulás olyasféle is, mint az anyanyelv elsajátítása, vagy amilyen idegenben a nyelvtanulás lenne, csakhogy egyben könynyebb és hatékonyabb is?
Most már igen!

Könnyebb, ahol a szöveg jelentését nem találgatva kell megérteni, hanem a kazettáról hallott fordításból mindent elôre és pontosan tudni lehet. És könynyebb akkor is, ha a hangkazetta számos alkalmat teremt a kiejtés pontos megfigyelésére.
Hatékonyabb pedig, ha a nyelv tanulságos elemeivel való találkozások tervszerűek s nagyon gyakoriak. Az ilyen tapasztalati felfedezô nyelvtanulás többé nem memória, hanem csupán intelligencia kérdése, amibôl – egy idegen nyelv elsajátításához is – mindenki elegendôvel rendelkezik, aki az anyanyelvét képes volt megtanulni.
Ezért a nyelvtanulás új korszaka kezdôdhet el. A módszer neve: „Felfedezô nyelvtanulás a megértés villámfényében”, megalkotói: dr. Dálnoki-Fésűs András és dr. Makara György.

Nyelvet elsajátítani? Igen!
Csakhogy: miként?

A „titok” egyik nyitja az, hogy a megértés garantált. Az új mondatok fordítását ugyanis elôször elôre elmondják a kazettán. A többi már „csak” a bôséges és változatos ismétlôdés és az intelligencia működésének dolga marad.
Nem szorul tanácsra, akinek van már jól bevált saját receptje a nyelvtanulásra, de talán neki is érdemes másoktól egy-egy fogást ellesnie. Akinek meg még nincs, a keresést kár lenne feladnia, mert az ember – bár sokan hiszik magukról az ellenkezôjét – kétségtelenül képes nyelvek megtanulására. Legfeljebb másként, mint ahogy korábban próbálta. Ha eddig nem járt sikerrel, a be nem válthoz miért ragaszkodnék, s miért ne próbálkoznék meg valahogy másként?
„Take it easy!” – vagyis: „Vedd könnyedén!” – sugallják manapság szinte mindenre Amerikában …, hisz a görcsös akarás ritkán vezet a kívánt eredményre. Nyelvtanulás során például, ha a szándékolt megszólalást már akkor erôltetjük, amikor belülrôl még nem vagyunk rá felkészülve.
Miért is ne hallgatnánk elôtte – mondjuk 50–100 órán keresztül – a kazettákról a mindenki számára érthetôvé tett idegen nyelvű szöveget? Várjunk az önálló beszéddel, különösen az önálló szövegalkotással, amíg a spontán megértés képessége egy fejlettebb szintre nem kerül! Hiszen a nyelv, a beszéd nem magolás, hanem tapasztalás útján elsajátítható viselkedési készség. Nem is holmi logikai műveletsor eredménye, hanem egy magasrendű, összetett szellemi tevékenység megnyilatkozása, amely mélyen beépül a viselkedésbe.
Szinte észrevétlenül, lopakodva költözik bele elménkbe. Idô kell hozzá, hogy kényelmesen befészkelôdjék, hogy aztán, amikor használnunk kell, minél több szerkezeti elemével és késedelem nélkül rendelkezésünkre állhasson. Készüljünk tehát a fogadására, és várjuk ki az érkezését! Hallgassuk a kazettákat és fordítsuk le a szöveget – a mozdulatok és az arckifejezés nyelvére! Fejlesszük az artikulációs készségünket: gyakoroljuk a kazetta mintája szerinti szövegkiejtést! Ismételjük el hangosan a mondatokat! Olvassuk el, majd olvassuk fel többször a szöveget. „Színészkedve”, gesztikulálva is, minél nagyobb belsô átéléssel, hogy viselkedésünk részévé váljék.
Meglehet, korábban azt is kívánták tôlünk, hogy a nyelvleckékben elôforduló minden új szót próbáljuk megtanulni a következô alkalomra. Most eltérhetünk ettôl, hiszen amikor új mondatban újra találkozunk velük, ezekben a tananyagokban a fordításukat is újra halljuk a kazettáról. Így lassan-lassan ezek is jó ismerôseinkké válnak. Maguktól is.
A türelem – ha rózsát nem is – de a kitartó kazettahallgatással alapos szó- és megértési nyelvtan-ismeretet „terem”. Lesz tehát, ami beérhet, aktivizálódhat.
Tényleg! A nyelvtannal, sok nyelvtanuló életének megkeserítôjével pedig mi légyen?
A kazettáról megkapott fordítással átugorhatjuk ezt az akadályt is. Hiszen ha értjük és tudomásul vesz- szük, hogy egy-egy mondat mit is jelent, ráérünk késôbb megtudni, hogy milyen szabály szerint és miért éppen úgy mondják. Sôt, sokszor – a „megértés villámfényében” – felfedezzük az összefüggéseket saját magunk is. Ezért szerepelnek már a kezdô nyelvleckékben is múlt idejű meg összetett, mi több, olykor feltételes mondatok és más nyelvoktatási „tabuk” is.
Mert feleslegessé vált, hogy elkerüljük, sôt, kívánatossá, hogy megmutassuk ôket. Hiszen az élô beszéd sincs meg nélkülük. Megértésük fontos. Akkor is, ha az aktív használatukkal még várni kell.
Hallgatva tanuljunk tehát! – Pontosabban: hallgatva is. Meg aktívan. Olvasva, szöveget másolva, nyelvtani részekbe is belenézve, a gyakorlatokra is idôt szánva.
Ki-ki egyéni hajlama szerint, tanárral vagy öntevékenyen.
A kazetták elsô meghallgatásakor pl. könyvvel a szemünk elôtt jól jöhet a teljes figyelem, de az ismételt meghallgatáskor már mással is – sétától az autózásig, reggelikészítéstôl a vasalásig vagy a barkácsolásig – bármivel foglalatoskodhatunk mellette.
Külön jó, ha egyszer-egyszer relaxálva is meghallgatjuk a kazettákat.
Ez ugyanis a késôbbi felhasználhatóságot meglepô mértékben javítja.
‘95. április

Tovább a következő cikkhez |Vissza a tartalomjegyzékhez