Makara György
Hová lett a Relaxából a relaxálás?
Egyre többen kérdezik meg, hogy a „nyelvtanulás a megértés villámfényében” Relaxa-módszerben végül is hol az ellazulás? A válasz röviden: sehol! ... vagyis csupán a cég nevében, és a módszer eredetében.
Világosan szólva: sokan, a többség a Villám-tananyagokat mindenféle relaxálás nélkül használja nyelvtanulásra, kiemelkedô eredményességgel.
Hogy a „de”, illetve az „ámbár” mégse maradjon el – kiegészítünk, finomítunk. A Relaxa-tananyagok alkalmasak maradtak a relaxációs tanulásra is, és a relaxációs tanulás eredményessége, kellemessége mit sem változott. Csak a kezdetben „sziámi-ikerként” összenôtt elemeket végérvényesen szétválasztotta a fejlesztése, és mára külön-külön életet élnek a nyelvoktató tananyagok, és külön a relaxációs készülékek.
Ugyanis: relaxálni jó és hasznos akkor is, ha nem akarunk történetesen nyelvet tanulni, nyelvet tanulni a tananyagunk akkor is jó, ha történetesen nem relaxálunk hozzá.
Ha ezt leszögeztük már, akkor ejtsünk azért szót arról is, hogy ugyan mitôl tudta-tudja segíteni a tanulást a relaxálás.
A megértéséhez induljunk ki az ellenkezô
állapotból: az izgatottságból, a feszült állapotból, a stresszbôl. Ilyenkor az
agy biokémiája megváltozik. Szinte minden figyelmünk kifelé irányul, a belsô jelzéseinkre
érzéketlenek leszünk. (A harc vagy éppen menekülés közben az állat vagy ember
gyakran még azt sem veszi észre, ha baja esik, ha pl. megsebesül. Csak amikor
megnyugszik, akkor észleli, hogy hol és mi sérült.)
Az izgatottság, a feszültség
tehát nem jó állapot a gondolat-társításokhoz, a képzelet szabad mozgásához, a
tanuláshoz. És a várakozás, a nyugtalanság, a szorongás állapotában vagy más,
belsô eredetű lelki egyensúlyvesztésben is hasonló a helyzet, hiszen ilyenkor
a saját bensônkbôl eredô ok ragadja markába, irányítja önmagunkra a figyelmünket.
Mindegy tehát, hogy lelkünk rejtekébôl eredô megfoghatatlan balsejtelem, vagy csupán egy szúnyog döngicsélése, egy darázs dongása riadóztat bennünket. Egyre megy, ha nem tudunk olyankor semmi másra kellôen figyelni.
És e két állapot ellentéte a békés, nyugodt, laza belsô állapot. Az ellazulás megnyitja a befelé irányuló érzékenységünket. Ha biztonságban és kellemesen érezzük magunkat, zavartalanul kapcsoljuk össze a pillanatnyi élményünket a múltból származókkal, meglévô tudásunkkal. Jobban fel tudunk figyelni érdekes részletekre, stb., – vagyis befogadóbbak, kreatívabbak vagyunk. Ha a zenehallgatás örömének, egy film élményének, az olvasás élvezetének jót tesz, hogy elmélyülésünkben szinte kizárjuk a külvilág zavarását, pont a tanulást ne segítené ugyanez?
A tudomány – jól teszi! – persze ennyivel nem éri be. Kísérletet, mérést, bizonyítást kíván. Ezt a kutatók el is végezték. A hamburgi Bundeswehr Egyetemen, Amerikában a Connecticut Állami Egyetemen, s ki tudja, hol még. Fényesen bizonyították: relaxált állapotban jó hatásfokkal, erôfeszítés nélkül lehet tanulni, és ez a tanulás különös, maradandó tudást szolgáltat.
Ezért
aki fogékony rá, és megengedheti magának azt az élvezetet és többlethatást, amelyet
a relaxációs tanulás nyújtani tud, vagy akinek az elméje már kevésbé fogékony,
netán csak egyszerűen másra kell használnia azt, miközben a nyelvtudás megszerzése
mégis parancsoló muszáj számára, annak ezután is szívbôl ajánlhatjuk a relaxációs
készüléket és vele a nyelvtanulást. Ám egy percig se sajogjon a szíve annak, akinek
idejébôl, vagy pénztárcájából nem telik rá. A nyelvtudáshoz neki is élvezetes,
örömteli útja maradt az új „nyelvtanulás a megértés villámfényében”-módszerben.
96.
május