Sárközy Endre

Levél misszionárius barátomhoz,
aki erôs hittel hiszi, hogy végül megtanulok angolul

Nehéz dolgunk lesz, Barátom!

Negyvenöt éve, hogy megszereztem elsô angol nyelvkönyvemet, melyet azonnal Fagyejev Ifjú Gárda c. regényének borítójába csomagoltam. A történelem ismerôi tudják, miért. Aki nem tudja, úgy sem hiszi el.

„Könnyen, gyorsan angolul,” „a kiejtés megjelölésével.” Ígéretes címétôl megbabonázva fogtam hozzá az elsô leckéhez. „Áj em miszter Róz.” Roppant egyszerű, a jövô héten már eredetiben hallgathatom az angol rádió híreit. Nécsreli.

Egy hét múlva gyanítottam, egy olyan nyelvet tanulok, melyet az egész világon csak én beszélek egyedül. Az angol rádió szövege továbbra is kódolva volt számomra. Sekszpír egyre távolodott tôlem.
Talán egy másik nyelvkönyv. Bemegyek a könyvesboltba, veszek egyet. Ilyen nem létezett. Angolban legalábbis nem. Öreg barátom kezembe nyom egy könyvet, Schidlof „Gyakorlati Módszer az angol nyelvnek 1000 szó segítségével magánúton való megtanulására.” Kiadási éve 1907.

Nem szabad lemondani.
A terveket meg kell valósítani. Ahány nyelv, annyi ember. Magadnak tanulsz, fiam … Tanulj tinó, ökör lesz … stb. Nekiülök.
Ju ár rájt, misz Élisz ej lejk tripsz et dhisz tejm veri mács … „Igaza van Alice kisasszony, nagyon szeretem a kirándulásokat az év e szakában. Azt hiszem, az ôsz a legkellemesebbje az évszakoknak, a gyümölcsök évszaka. Nyáron mindig zivatartól kell félnünk. Valóban nem kellemes erdôn átmenni, midôn villámcsapás hasítja át a fákat.”

Ez igen! Így tudok társalogni majdan Alice kisasszonnyal e könyv végeztével?
Aztán Miss Alice azt mondja nekem:
„Ha a Temze befagy, ismét korcsolyázhatunk, és ön felcsatolhatja korcsolyáimat; ön tudja ezt a legjobban!”

Csalódni fog bennem, Alice kisasszony, én az életemben nem csatoltam még fel korcsolyát.

Barátom!
Az évek teltek, különbözô nyelvkönyvekbôl csipegettem fel angol szavakat, mikor megjelent „Báti-Véges Angol Nyelvkönyve kezdôk számára, a Tanuljunk Nyelveket” sorozatban a „Művelôdésügyi Miniszter engedélye alapján”. Nekikezdek.

„A vonatkozó névmás bôvítô és meghatározó értelmű jelzôi mellékmondatokban.” Aztán: „A jelzôként álló fônévi igenév igen sokszor jelzôi mellékmondat rövidítésére szolgál.” Visszafelé haladok, magyar nyelvtant kell sürgôsen tanulnom.
Közben futott az idô.

Többször kerültem olyan helyzetbe életem során, mikor összes nyelvkönyveim teljes tartalma kevésnek bizonyul, ha birtokomban van.

Egy példa:
Filmfesztivál, színpadon az alkotók, estélyi ruhás direktrisz mikrofont adogat sorban a kezekbe, mindenki formás beszéddel vezeti fel vetítésre kerülô filmjét. Mellettem egy valódi angol lord áll, ô beszél majd elôttem, (most is melegem lesz). Hiába ismerem 4000 angol szó képét, beszéd ebbôl nem keletkezik. Mégis, az életösztön – hiszen tudod, Barátom, nagy megszégyenülések nyomán lôtték már magukat fôbe emberek – az életösztön néhány angol mondatban fejezte ki magát, nyilván a lord nagy derültségére.

De ugye, lordokra, earlökre, sirekre, kingekre fütyül a nyelvtanuló, hiszen minden nyelvkönyv így kezdôdik: áj em. W. Shakespeare úrral is találkoztam végül, mert ezen a gyötrelmes úton végighaladva megtanulhattam angolul olvasni. Hatékony módszer nélkül, könyvbôl tanulva eddig juthat az ember.
Helyesírásban azonban profi vagyok.

Szóképeket tanultam meg, az angol rádió továbbra is vartyog számomra, szavát sem értem.
Kényszerhelyzetben beszélek is (l. fent) borzalmas sajátképzelmű kiejtéssel, de ne válaszoljanak.

Missziódnak megfelelôen nem törôdsz bele tudatlanságomba, most megajándékoztál egy sorozat VillámAngol nyelvkazettával. Azt állítod, hogy egyszer végighallgatva a 20 kazettányi anyagot többre jutok, mint valaha a huszonhárom nyelvkönyvemmel.
Megkapom szóképeimhez a megfelelô eredeti hangzásokat, nyelvvé alakul az írott szó. Fülem is megnyílik a hangra, nyelvem automatizálódik, szívem is felderül. Szóval teljes anatómiám átváltozik. Képzelt beszélgetéseim valódi társalgássá változnak, gesztusaim elangolosodnak, gátlásaim kisimulnak, újra színpadra léphetek: – My lord, hogy ityeg a fityeg? – mondom majd, persze angolul, Queen Elisabeth jól van? S válaszol: – Well, well ször, si iz veri fájn! – és én értem.

Ezt várom a te VillámAngolodtól.

Következô levelemben beszámolok módszered hatékonyságáról*, addig is ölel öreg barátod

Ui.: Korábban tiszteletpéldányként küldött németnyelvű „Família” nyelvleckéd anyagát meghallgattam, és köszönettel regisztrálom német tudásszintem jókora emelkedését.
‘95. november

Válaszlevél

Sárközy Endre film-grafikusművész barátomnak, aki hitem szerint, – ha egyszer a kedve úgy tartja – életének hatodik ikszét elhagyva is a „Villámmal” bizonyára megízlelheti az angolul-értés örömét.

Tudod, én is autodidaktaként jutottam el vagy 37 éve a magam németjéhez. Úgy esett, hogy az érettségi idején kutyául röstelltem már, hogy én…, miközben mások bezzeg…! – s azt a nyarat napi kétszer négy órás német olvasással töltöttem, majd a Margitszigeten s Balatonföldváron NDK-s turista lányok ingyenes nyelviskoláira is ráleltem.

Annak is vagy 21 éve, hogy egy kétszer hat hetes, napi 8 órás angol tanfolyamnak nekiveselkedtem. Ez a tanteremben töltött 480 óra elegendô lökés volt. Olvasni olvasok ugyan, s beszélni is beszélek valahogyan, de akkoriban az írás-gyakorlás könnyebbik végét ragadtam meg, s így aztán angolból fél-analfabéta maradtam. Most meg már…?

Szóval: értjük mi egymást!

Ha jól olvasom soraidat, formális nyelvi képzésre, nyelvtanárhoz nem jártál, s türelmes beszélgetôtársakat sem kerestél. Tisztelgek hát a teljesítményed elôtt! Mert könnyű annak többnyelvűvé válnia, akinek az könnyű! – hittem eddig … bár a lelkem mélyén soha sem tudtam igazán elhinni, hogy nekünk, halandóknak ez valóban ilyen nehéz kell, hogy legyen.

Etológusok ma már különféle állatokat, majmokat, madarakat, stb. tanítanak meg az emberi nyelvekre, s kérdezz csak kutyatartókat arról, hogy értenek-e a kutyák „emberül”! Nem kellett hát misszionáriussá válnom ahhoz, hogy konokul kételkedjem s azt higgyem: az ember is képes az emberi nyelvek könnyed elsajátítására, csak meg kell találni, miként!

Neked valószínűleg kellene 50-100 óra türelmes kazettahallgatás ahhoz, hogy a már kialakult belsô angol hallásképed korrigálódjék, – s nem lenne ebben semmi nehéz. Az igazi élôbeszédben egybefolynak a szöveg fontos részei, és aztán sutty, mire ocsúdnánk, zúdul is ránk a következô mondat … De most a „villám-kazetták” mondatmodelljei nyugodtan megülnek a hangszalagon, elibéd fordulnak többszöri alapos szemre-, azaz fülrevételezésre. Csak kíváncsian fülelni kell rájuk. Beszédes az emberi nyelv – meglátod, ha tisztán meghallod.
Aztán, aztán egyszer … egyszerre majd kitisztul a TV-bôl szóló, addigi „halandzsa-nyelv” is…

Az ôsz, tudom, a betakarítás ideje. – És a faültetésé is.

Az ember idejéért – ezt is tudom – más-más hasznokat hozó dolgok versengenek. A nyelvtanulás – idôgazdálkodási kérdés. Meg az energiánkkal, figyelmünkkel való gazdálkodásé is.
A polcodon békésen vár a kihívás.

Ölel barátod:
Makara György

Tovább a következő cikkhez |Vissza a tartalomjegyzékhez